OKT: Városlődtől Kisgyónig 3 nap alatt (2012. május 26-28.)

Röviden a tervem Városlődtől Bodajkig teljesíteni a szakaszokat a pünkösdi hosszú hétvége alatt. Közben egy évforduló alkalmából kiírt bejárást is pecsételtem. Sajnos a második napon egy kisebb baleset miatt a végét le kellett rövidítenem.

Ezek voltak az első szakaszok, amit a vadonatúj igazolófüzetembe felvezettem. Az útról készült videó egyben tartalmazza a három napot:

Első nap (Városlőd – Borzavár)

A logisztika egyszerű volt, apósom autóval elvitt kora reggel Városlődig, onnan pedig visszagyalogoltam Borzavárig.

A Városlőd-Kislőd vá. pecsét volt az első a füzetben. Szép lett. Mivel lefotóztam a pecsétet a GPS-emmel, így pontosan tudom, hogy az OKT-t 6:48-kor kezdtem. A településen áthaladva, észak felé hagytam el az utolsó házakat, áthaladva a 8-as út alatt. Még egy kis aszfalt után áthaladtam a vasút felett és végre letértem a földútra.

Rögtön tettem is egy kis kitérőt az ellenkező irányba. Felmentem Hölgykő-várához, amit 1270-ben kelt oklevélben említenek meg először. Ez egy 1,5 km-es kitérő volt, de megérte. Szép volt az erdő és megnéztem a ciszternát is.

Visszatérve a kékre, egy kis dombon kapaszkodtam fel, egyik oldalamon erdő, másikon mező. A Csehbányai Mária-kápolna előtt balra (ÉNy felé) fordultam. A kellemes hangulatú kápolnához vezető kis kitérőt kihagytam, mert ott 2011. decemberében már jártam. Átkeltem a Torna-patak felett és pár száz méter megtétele után elértem a hajdani Városlőd-Gerencepuszta kisvasút nyomvonalát. A talpfákat és a síneket régen felszedték, ám a sima töltés megmaradt. Ezen már bringáztam is, nagyon kellemes úgy haladni az erdőben, hogy egy széles, jól járható úton haladhatsz. Most észak felé kanyarogva követtem a nyomvonalat.

A kisvasút volt nyomvonalát egészen Pápavárig követtem, ott váltak el útjaink és tértem rá az aszfaltozott útra, ami egészen Bakonybélig vezetett. Előtte még betértem Németbányára a pecsét miatt. Ez szerencsére nem volt túl nagy kitérő.

Bakonybél előtt elsétáltam sok ismerős látnivaló mellett. Közvetlenül a kéknél van egy mészégető, de kisebb-nagyobb kitérővel sok szép helyet is felkereshetünk, például az Odvaskő-barlangot, a Szent Gellért-kápolnát és kálváriát a festői kis tóval előtte.

A településen van egy nagyon jó közkút, pont a kéken, amikor átkelsz a főúton, a buszmegálló mellett könnyen megtalálod. Sok bakonyi bringás utam során volt ez a kút a frissítőpontom. 🙂

A Kőris-hegyet keresztül-kasul bejártam és járom azóta is, így a Vajda Péter-kilátóig elsétáltam a kitérőt jelentő, de felkeresésre mindenképpen érdemes Pörgöl-barlang mellett. A csúcsig szinte egyenesen vezet az út, többször is keresztezve más utakat, köztük a radarig vezető aszfaltozott műutat. Ezen sétálva vigyázzatok! Néha autók is haladnak rajta és a kerékpárosok is fel tudnak gyorsulni (már aki ezt választja lefelé).

Érdekes visszanézni, hogy milyen sok dolog változott az évek során: a két tábla eltűnt, a pecsét megújult, a kilátó azonban ugyanaz a szerkezet. Kisebb változásokon ment csak keresztül. Megérdemelne a hely egy új kilátót, ami egy emelettel magasabb a fák miatt, bár így is jó a kilátás fentről. Jó időben látható a Pannonhalmi Főapátság, jó pár település, a Kab-hegy és a Somló-hegy is. Érdemes jól itt egy kis időt eltölteni. Három óra volt és nekem a mai napból már csak egy kis ereszkedés és egy rövid út volt hátra Borzavárig. Visszanézve a videót, megcsúsztam egy meredekebb helyen, amit a percenként fotózó GoPro éppen megörökített. Szerencsére nem esett semmi bajom. Vicces, hogy hányszor mentem már le a kilátótól ÉK felé levezető meredek részen és éppen most csúsztam meg ott. 🙂

Az út a kisszépalmapusztai esőbeállóig igen meredeken halad lefelé. Ott van pár pad és asztal is, szóval piknikezni ott is lehet, ha valaki a két fenti padhoz nem tudott leülni. Ha szerencsénk van, akkor a lefelé vezető úton, a fák között megláthatjuk a szépalmapusztai épületek tetejét. Nem nagy kitérő, ha a hotelbe nem is szeretnétek betérni enni/inni, az első sorompónál kezdődő kis arborétumot mindenképpen nézzétek meg! Amikor a kék eléri a Borzavárra vezető aszfaltot, onnan a kis park csak 200 méter.

Borzavárig az út felváltva vezet az említett aszfalton és a vele párhuzamosan vezető erdei ösvényen. Itt már gyorsabban közlekedő autókra is számítani kell! Borzavárat a templom melletti meredek kis ösvényen át érjük el, a településen van működő közkút is, kitérőt sem kell tenni. Ez az egyike azon kevés helynek, ahol egymástól kis távolságra három pecsétet is találhatunk. Pazar! 🙂 17:30-ra ott voltam apósoméknál, jól esett a vacsora.

Itt ért véget az első napom. GPS szerint 39,8 km-t gyalogoltam. A bejárt szakaszok:
8a) Városlőd – Németbánya
8b) Németbánya – Bakonybél
8c) Bakonybél – Kőrishegy
8d) Kőrishegy – Borzavár

Városlőd – Borzavár

Második nap (Borzavár – Jásd)

Csupán ki kellett lépnem apósomék ajtaján, hogy folytathassam a tegnap elkezdett utamat. A falu végéig feleségem is elkísért, legközelebb Jásdon találkoztunk, ahová értem jött.

A Borzavár táblát elhagyva kicsit nehezen követhető az útvonal annak, aki még nem járt erre, de azért megtalálható a magas fű és bokrok között az erdőbe vezető út. Először lassan emelkedik az út, meredekebb hullámvasút következik a Pintér-hegyen át.

A Fiatalító-forrás kb. 100 méter kitérő, megéri felkeresni. Kellemes kis hely.

Zircre egy játszótéren keresztül érkezünk, ez a Pintér-hegyi tanösvény kezdete, találunk itt információt a mészégetésről és a bányászatról is. A város főterén, az apátság előtt kötelező fotó a 0 km-es bakancs szobornál a fotó. Ez a Zirc és Piszke közötti Közép-dunántúli Piros Túra kiindulópontja. Párszor áthelyezték, mióta követem a sorsát, már nem a fotón látható módon és helyen várja a túrázókat. Most bokrok övezik. A sok zirci látnivalóról nem írok sokat, de aki teheti nézz meg legalább az arborétumot, az apátságot és a múzeumot valamikor.

A zirci pecsét a vasútállomáson egy nagyobb és nem túl élménydús kitérő, szerencsére megvolt ottjártamkor. Az állomás falán található retró térkép viszont nagyon jópofa. Nem túl informatív. Nem túl részletes. De zöld. 🙂

Nagyesztergár központjáig a nem kicsit forgalmas műúton kell gyalogolni, ahol néha a füves padka sincs 40 cm-nél több. Ez a kanyargó úton száguldó autók mellett nem a legnagyszerűbb élmények egyike. Kifejezetten jól esik ezután elhagyni a falut és majdnem Bakonynánáig egy erdősávban követni a néha eléggé benőtt utat.

Ezen a szakaszon van egy nagyon szép átkelés a Gaja-patakon. Magasabb vízállás esetén a gázló is izgalmas lehet, nem csak a patak mellett vezető keskeny ösvény. Persze ez csak pár lépés, de csúszós időben vigyázni kell.

A Felsőperét Bakonynánával összekötő útra a település előtt közel 1 km-el ér ki a kék útvonala. Újra kereszteztem a Gaja-patakot, most kényelmes hídon átkelve. A faluba nem kell bemenni, rögtön az elején van a pecsét és egy működő közkút is, meg egy pici tó.

Bakonynánált délről kerülve, a volt Prém-malmot megkerülve térünk rá a gyakran alkalmi turistáktól forgalmas ösvényre, ami a patak bal partján halad, néha kicsit magasabban, néha egész közel a Gajához. Gondolom a nagy gyökerekről mindenkinek van legalább egy fotója. 😉

A Római-fürdő előtt még egy kicsit figyelni kell a lépteinkre, mert itt az ösvényt a patak felé lejt féloldalasan, plusz az eső is elmosta pár helyen. Csúszós lehet!

A szurdok és vízesés előtt van pihenésre alkalmas pad, asztal, tűzrakóhely és egy esőbeálló is. Tekintettel a hosszú hétvégére, most is sokan voltak itt. Sokszor jártam már itt, így nem sokat időztem a látnivalóknál. A kék útvonala picit magasabban, északról kerüli meg a Római-fürdő vízesését. Itt történt a balesetem, azaz csupán megcsúsztam és elestem a meredek lejtőn lefelé. Kicsit sáros lettem, de nem történt semmi komoly. Folytattam is az utamat. Délután 3 felé járt ekkor.

Úgy terveztem, hogy tovább megyek, de hamarosan kiderült, hogy a bal bokámat megrántottam az esésnél. Szerencsére a bakancs megfogta a lábam. Pontosan nem tudom mi és hogyan történt. A lényeg, hogy aznap örültem, ha Jásdig el tudtam érni. A végén már a fűzőt is meg kellett lazítanom, hogy a dagadó bokám ne feszüljön nagyon.

Viszonylag sima terep vezetett egészen Jásdig, ahol már vár a feleségem. A faluban nagy búcsú volt, volt itt minden, mint a… szóval a szokásos. Délután négykor már autóban voltam és gurultam vissza a mai kiindulópontra.

Ma 24,6 km-t tettem meg a GPS szerint. A bejárt szakaszok:
8e) Borzavár – Zirc
9a) Zirc – Bakonynána
9b) Bakonynána – Jásd

Harmadik nap (Jásd – Kisgyón)

Nem kapkodtam el a mai napot, fél 10 is elmúlt, mikor Jásdról elindultam. A mai cél csupán Kisgyón volt, a bokám már nem fájt, este jegeltem. Azért nagyon terhelni nem szerettem volna. Azért folytattam a két napja megkezdett utat, hogy a 60 km-t 60 óra alatt megtegyem.

A jásdi pecsét után, a települést dél felé elhagyva hamar a Siska-forráshoz értem. Már nem emlékszem, hogy leültem-e padra a tési kaptató előtti egyik utolsó lehetőségnél, de biztos vagyok benne, hogy utána pihentem. A GPS track-et visszanézve látom, hogy az Erdei Büfé nevű intézményben fél órát töltöttem el. Szalad az idő, ha jó a buli! 🙂

A kéktúra útvonala 2012-ben még nem érinthette, mert akkor még nem létezett a 2014. április 17-én felavatott Széchenyi Zsigmond-kilátó. A probléma az, hogy most (2020-ban) sem arra vezet az útvonal. Sebaj, én akkor nem hagytam ki semmit, az átadás után egy héttel pedig fel is kerestük.

Feleségem annyira aggódott értem, hogy eljött megnézni, így már Csőszpusztára együtt mentünk. Szerencsénk volt, az Alba Regia Barlangkutató Állomásnál voltak barlangászok, így szinte már automatikusan adták az extra pecsétet a füzetbe. Nagyon kedvesek voltak, megnéztük a kutatóház kiállítását. Innen is köszönök nekik mindent!

A mai napon túl sokat már nem fényképeztem, de örülök, hogy ezeket a képeket elkészíthettem. Itt lett az OKT füzetem a legváltozatosabb, van benne régi, új és Alba Regia-s pecsét és tartja magát azóta is a híres kisgyóni beragasztós pecsét. 🙂

A hátralévő szakasz eseménytelen telt el, érintettem a Hamuházat, elsétáltam a Csikling-vár mellett, érintettem a meredek ereszkedés után az ammonitesz fosszíliát. Ezeket már mind láttam, jártam mindegyiknél külön-külön többször is. Kereshetnék fotókat mindegyikről, de az már nem ez a túra és nem ez a történet lenne. Így továbbra is maradok azoknál a képeknél, amit ott és akkor készítettem.

Végül beértem Kisgyónra, ahol beragaszthattam az előre pecsételt tekercsről a füzetbe a kis címkét. 4 órámba került (füzet 3:10-et ír), hogy ezt a két szakaszt teljesítsem. A lényeg, hogy semmi komoly baja nincs a bokámnak.

Ezen a rövidre sikeredett napon a GPS szerint 11,9 km-t gyalogoltam. A bejárt szakaszok:
9c) Jásd – Csőszpuszta
9d) Csőszpuszta – Kisgyón

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: