AK: Kunfehértó – Mórahalom 2019.04.21 (vasárnap, 3. nap)

Reggel frissen ébredtem, már nem fáztam a fűtésmentes szálláson. Nóri készített nekem egy meleg zabkását és a lassan rutinosnak mondható pakolás után indultunk is. A bringát azért alaposan letakarítottam előtte. Az erre rendszeresített fogkefe jó szolgálatot tett, a láncról könnyen lejött minden homokszem. Újra száraz olajat kapott minden szem.

Elgurultunk a tegnap kihagyott tóhoz a teljesen üres kempingnél. Minden kapu nyitva volt már kora reggel. Az üdülőterületet kelet felé elhagyva, enyhén süppedő homokban elértük a műutat. Pont egy vonat is akkor “száguldott” el előttem, amikor az átkelőhöz értem. Húzta a dudát, nehogy elé guruljak. Szóval vonat is lesz a videón.

Kis aszfaltos szakasz után tekertünk az eperfák felé, addig jól tudtunk haladni az enyhén hullámzó úton. A letérőnél – az állatok miatt – jobban süppedt az út, de ott már sétáltunk. A kutyusok aranyosak voltak, először nem vették észre, hogy ott vagyunk. Később nagy csaholás közepette megérkezett a falka, persze a farkát mindegyik csóválta. A végén még egymással is birkóztak, csak hogy szórakoztassanak bennünket. Szép nagy fák is vannak itt. A kis megálló után haladtunk tovább a kellemes napsütésben.

Innen kicsit kanyargósabbra vette a kék az útvonalat, de mindenhol jól lehetett követni. Kellemes út volt, egy csigát felraktam a füves részre. Rossz volt nézni, ahogy szenved a homokban. Kb. mint mi tegnap! 🙂

Már az 53-as út keresztezése előtt megindult a telefonos egyeztetés Nórával, aki itt csatlakozott hozzánk. Szóval a csapat hamarosan két Nórára bővült. Nóri és Nóra itt találkozott először, de nem árulok el nagy titkot, hogy nagyon jól kijöttek egymással. Később is együtt jártak kéktúrázni. 🙂

Nórával még tegnap megbeszéltünk egy koordinátát, ahol találkozunk, de mi hamarabb odaértünk volna, mint ő, így abban maradtunk, hogy a Petróczi iskolánál találkozunk.

Jobb is volt, mivel a kinézett ponthoz Kisszállásról már nem vezetett út. Ott egy óriási farm volt sok-sok libával. A kék egy részen a kerítés mentén vezetett. Ott nem volt olyan kellemes erdő illat, mint előtte-utána. 😉

A farm után a Petróczi iskoláig nagyon kellemes részen vezetett az út, az utolsó 1-1,5 km-nyi egyenes szakasznál gondoltam először a gyalogos turistákra úgy, hogy “szegények, itt végig kell nekik menni”. Hosszú, egyenes eseménytelen szakasznak látszott, amin már látszott, hogy a helyiek sokat járnak rajta autóval. Bringával ez nem tartott sokáig, de az ilyen helyeken nem szívesen gyalogolnék.

Megérkeztünk, hurrá-hurrá! Pecsételtünk, a kihalt csárda teraszán ettünk egy keveset. Mivel a vizünk elfogyott, így próbáltunk volna szerezni, de itt se kút, se bolt. Amíg ott voltunk, két autó állt meg. Azt hitték, hogy nyitva van a hely. Később, egy szomszédos háznál kértünk és kaptunk vizet, amit messziről hordanak kannákban, mivel a kút vizét műtrágyásnak, vasasnak stb. minősítették a bemérésnél. Szóval itt erre oda kell figyelni. Állítólag nem minden helyi figyel erre. A fiatal pár is csak beköltözés után szembesült ezzel. 😦

A frissen megismerkedés után el is vált az utunk, a Nóra-Nóri páros geoládák megkeresésére indult, én pedig követtem a kéket. Már csak este találkoztunk újra, de erről később.

A süppedős homok témát alaposan körüljártam. Fórumok, fb, TTT, stb. A túra előtt kaptam néhány track-et (köszi Anikó!), tavaly jártak erre a kéken. Erről a szakaszról is úgy tudtam, hogy nagyon süpped. Szerencsémre, ez csak a Petróczi iskolától DK-re induló egyenes szakaszra volt igaz. Utána az erdős, ligetes részen csuda jó volt tekerni. Szuper út, kellemes fenyő és erdő illat, madarak, virágok. Back-kápolna “magasságában” álltam meg egy kicsit. A feleségemmel beszéltem telefonon és – sajnos – elfelejtettem újra bekapcsolni a GoPro-t. Itt egy kis szakasz kimaradt, de hamar észrevettem. Mielőtt elértem volna a Rúzsafát, volt egy egyenes szakasz. Ott a süppedős homok elől a füves útszélre menekültem. Ott sem volt tökéletes, de lehetett haladni.

Rúzsafa, Rózsa Sándor szobor. Itt készítettem pár fotót a nagy fánál. Jó kis hely.

Már sokadik “Ön itt áll” térképet néztem meg, de még mindig nagyon soknak tűnik az előttem álló út. Azért a szakaszokat így, egyben nézve már látszik, hogy haladok, de ezt nem így érdemes szemlélni. Az aznapi és este a másnapi útvonalat és tervezett pontokat néztem. A legjobb az, amit a telefonomra készítettem:
– egy lista, ahol pontokba szedtem az állomásokat, meglátogatandó látnivalókat, ládákat, szállásokat, pecséteket, stb. Ezen napokra bontva pipálgattam ki a kb. 180 tételes listát. Így mindig tudtam, hol mi következik. Útközben azért pár tétellel kiegészítettem;
– a másik egy offline térkép volt, ahol a fenti összes pont és az AK nyomvonala volt. Ez a GPS mellett nagyon jól jött áttekintéshez, este a másnapi terv átnézéséhez. Ennek még egy plusz hasznát láttam, de erről majd később.

Ásotthalom környékén újra kereszteztem az 55-ös utat. Nóriék is valahol arra jártak, vettek nekem pár csokit a közeli benzinkúton. Így egy kitérőt megspóroltam az EDO kúthoz.

Nos innen a kb. É-i irányba haladó homokos út Ruzsáig elég kellemetlen volt. Néhol nehéz volt tekerni, de azért leszállnom és tolnom nem kellett sehol. Vékony kerékkel azért küzdősebb lehet, mint kiderült Nóriéknak meg is gyűlt vele a bajuk később.

Ruzsán kezdődött az AK-s kocsmatúra. Ez volt az első állomás, ahol a pecsét mellé chips és sör is “járt”. Nagyon kedves volt az egyik sörző ember, akinek a feje fölött volt a pecsét elhelyezve. Kérés nélkül felállt és átadta a helyet nekem. 🙂 A kocsma előtt közkút is volt, így az üres kulacsokat is megtöltöttem.

Ruzsa után volt egy kis ligetes rész, ami kellemes volt. Utána, még a Vágó kocsma (és kisbolt) előtt, – ahol terveztem, de nem álltam meg – volt még egy brutál finom, mély homok. Bónuszként egy traktor is elment előttem párszáz méterrel. Átmozgatva a nyomokat. Ezt lehet, hogy kár volt kitekernem, bár tolni a bokáig érő homokban nem volt kedvem.

A Vágó kocsma és Zákányszék között még volt süppedés, de már nem olyan vészes. Kifejezetten öröm volt Zákányszék előtt kiérni a műútra, ahol szuper bringaút is volt. Átmenetileg elhagyva a kéket, ezen gurultam el a mórahalmi – ugyancsak szuper – szállásomra. Másnap ide kellett visszagurunli és folytatni az utat.

Mivel jó időben érkeztem és a szállásadómnál volt mosógép is, így azzal kezdtem a lepakolás és zuhany után, hogy mindent kimostam. 1200-es centrifuga után a kiakasztott bringás cuccok már este 8-ra szárazak voltak. Addig én elmentem egy pizzériába és megnéztem a Mini Hungary Parkot. Mivel zárva volt már, így csak a kerítésen kívülről láttam a kis épületeket, de így is viszonylag jól lehetett őket látni. Nóriék erre már csak reggel kerítettek egy kis időt.

A város határában vártam őket, együtt mentünk az általuk foglalt szállásra. Onnan szinte már sötétben mentem vissza beszedni a ruhákat.

PowerBank töltőre, és ágyba. 22-kor szinte minden nap azonnal elaludtam. Feleslegesen vittem olvasnivalót magammal. 😉

Ma 82,4 km-t tekertem.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: