Reggel nem siettem, mivel nem volt túl nagy a mai napra tervezett táv. A biciklit is rendbe kellett tennem, mivel a homok még mindig a láncon volt. Az erre rendszeresített fogkefével minden egyes láncszemet alaposan letisztogattam, majd újra beolajoztam. Természetesen előtte a vázról és a hajtás közelében lévő egyéb alkatrészekről is letöröltem a feltapadt homokot. Mivel bent megszáradt, így nem volt nehéz dolgom. Egész szép kis kupac keletkezett a bringa alatt. Reggelire a tegnap vásárolt barna kenyérből és a mini kolbászokból ettem, de nem voltam túl éhes Nóri rizseshúsa után. A délben megmaradt adagot ettem meg vacsorára, ami így is tetemes mennyiség volt! 🙂
9 körül indultam, előtte még ránéztem a kazánra. Bezártam magam után a házat, útitársam már hajnalban elindult. Ez is jó nagy különbség a két AK teljesítési lehetőség között, nem kell korán indulni és még így is sok dolog belefér egy napba.
Hamar elhagytam az aszfaltot és Nyíracsád felé nedves homokon kanyarogtam. Jól járható volt az összes út, a szürke felhők alatt csak pár nagyobb tócsát kellett kikerülnöm. Gyorsan beértem a központba, ahol a pecsétet a művelődési ház egyik irodájában őrzik. Amikor terveztem, akkor még azt is megnéztem, hogy 7-kor már ott vannak hétfőn. Nos, én picit később értem oda. Megnéztem a kis teret az érdekes szobrokkal, majd a rendkívül kedves hölgy segítségével bejutottam a pecséthez. A falat elmondása szerint a gyerekek nyomkodják össze, hiába szólnak rájuk. Pedig ez egy iroda, nem a vasút váróterme.
Innen a templomhoz tekertem. Felújítják a XIII. századi templomot és az előtte lévő, 1779-ben épült harangláb is meg van emelve. Gondolom új alapot kap. Körbe volt kerítve mindkettő, körbejártam a kis téren, készítettem pár fotót. Nagyon szép, még ebben az állapotban is. Gondoltam, ezt sajnos közelebbről nem tudom megnézni. Már majdnem indultam, amikor megláttam az út másik oldalán egy nyitva lévő cukrászdát. Fagyira ugyan nem vágytam, de egy jó kávét kértem. Majd, amikor bementem, láttam, hogy egész jó sütit is kínálnak. Így kiegészült a reggeli kávézás egy somlói kockával és mangós üdítővel. 🙂
A kedves tulajdonos rövid beszélgetésünk végén egyszerű kérdést tett fel: kérem a kulcsot is? Igen, a templomét. Hát persze! Így tudtam megnézni a freskókat is. Ritka látvány a betonkeverő egy templomban. A biciklimre addig ők vigyáztak. Szuper jól kezdődött ez a nap is!
Nyíracsádot elhagyva keleti irányba tértem le az útról, itt egy olyan rész következett, ahol az utat benőtte a növényzet. Erre többen is figyelmeztettek. Mentem addig, amíg lehet. Ahol a jelzés eltűnt és egy kerítés is fel volt húzva a GPS-en látható nyomvonalon, ott fordultam vissza. Lehet, hogy gyalogosan, bozótharccal át lehet menni, ám engem nem vonzott a sok akáccal tarkított kaland. Visszafordultam és a műúton kerültem kicsit, majd az első lehetséges ponton újra kelet felé vettem az irányt. Egy tarvágásos részen haladtam át, a fákat nagy halomba hordák össze. Figyelnem kellett itt is a tüskékre, a földön heverő ágakra. Nem hiányzott egy küllőtörés. Ezt a szakaszt egy kellemes, rövid ösvény váltotta fel. Ez igen hangulatos volt. Már ezért megérte erre jönni és nem az aszfalton maradni. Friss, tavasziasan zöld volt minden.
Kiértem újra a műútra, itt indul a kék északi irányba. Itt található a megyehatár, beléptem Szabolcs-Szatmár-Bereg területére! Megnéztem és lefotóztam a régi kék táblát is. Igen alaposan fel van rögzítve, remélem még sokáig láthatják az AK-t járó turisták ezt a kuriózumot.
Nyírlugosig jól haladtam, csak egy megállót tartottam. Egy ponton kerítés állta utamat. A kaput lánccal és lakattal zárták le. Erről is kaptam előzetes infót, túratársam monda, hogy ő a hátizsákjával átfért, mivel a láncot ki lehet tekerni. Az így nyíló résen a kormányom átfért, de a csomagokat már nem tudtam átmanőverezni, így a nyílásban rekedt bicikliről le kellett szednem minden csomagot, így már könnyen a túloldalra varázsoltam mindent. A láncot visszatekertem a kapu tetejére, s a következő településig meg sem álltam.
Első állomásom Nyírlugoson a Kis-Szőlő-tetőn lévő kilátó volt. Ez egy kisebb dombon található és a szürke felhők alatti panorámát nyújtotta. A domb másik oldalán, egy focipálya felé gurultam le. Igazi downhill élmény volt ez, amit a csomagok még érdekesebbé tettek! 🙂
Ó, a GPS-ről nem is írtam. Tegnap beázott, aminek semmi nyoma nem volt aznap. Este kikapcsoltam, reggel bekapcsoltam. Működött. Épp csak indulás után tapasztaltam, hogy a kinti, hűvösebb időben hirtelen pára jelent meg a kijelző belső oldalán. Na szép! A gombokra nem reagált, de mutatta a kezdő képernyőn a műholdak állását (bekapcsoláskor ez a képernyő jelenik meg). Abban csak bízni tudtam, hogy rögzíti a track-et. Azért a telefonomon is beindítottam egy tracking alkalmazást, biztos, ami biztos. Szóval a kéktúra útvonal követése nem volt gond, hiszen a telefonomon is volt offline túratérkép (g:hu és a mapy.cz OSM alapon). Csak a pecsétek pontos helye nem volt fent. Volt egy listám, meg egy áttekintő online térképem minden POI-val, letérővel, amit beterveztem. Ám azon a térképen nem látszott az aktuális pozícióm (umap.operstreetmap.fr szerveren). Így a nyírlugosi pecsétet kicsit keresnem kellett. Két körforgalom volt, az elsőnél nem volt, így a következő után a TTT leírások alapján végül megtaláltam. Na szép. Ha behal a GPS-em, akkor jó lesz a hátralévő út.
Nyírlugost magam mögött hagyva egy hosszú erdős szakasz következett. Az Alföld legmagasabb pontján már jártam, de nem lehetett kihagyni, hogy felmenjek a szédítő 183,5 méter magas helyre. A Hoportyó nem kínál kilátást. Se panoráma, se oxigénhiány. Azért a végén toltam a biciklit a sűrű erdőben felfelé kanyargó kék háromszög jelzést követve. A csúcsfotó után legurultam, ami ismét mókás downhill élmény volt. Megnéztem és lefotóztam a másik régi kéktúra táblát is, majd az istvántanyai kocsmáig, azaz a pecsétig meg sem álltam. 14 óra előtt már ott is voltam. A ma délelőtt jól telt, az utakon is jól lehetett tekerni.
Istvántanya után még egy nyíltabb területen vezetett át a kék, a nap is kisütött, így én is kisütöttem valamit a GPS szárítása érdekében. Levettem a hátsó fedelet az akkukat pedig szigetelőszalaggal rögzítettem. Így menet közben a szél picit átjárhatta a GPS-t, fentről pedig kapta a napsütést. Napközben egy rövid pillanatra engedte a lapozást, így most a párától és fekete szig.szallagtól félig kitakart képernyőn láttam a térképet. Bár a nap hátralévő részében már nem volt rá szükségem.
Nyírbátorba beérve végig gurultam a kéktúra jelzésén, egészen a katolikus templomig. A tónál készítettem pár fotót. A hely ismerős volt, de a napsütésben nem lehetett kihagyni a sok-sok helyszínt és a fotózást. Innen a református templomhoz tekertem, ahol éppen ketten mentek fel az óriási harangláb tetejébe. Rögtön meg is kérdeztem, hogy felmehetek-e én is szétnézni. Szívesen láttak, így a biciklit lent hagyva megnéztem a napsütésben én is felülről a várost. Két harang van a csupa fa, masszív építmény tetejében.
Mikor leértem, akkor jött két ember, épp egy csoportot vártak. Így a templomot is meg tudtam nézni, privát idegenvezetéssel. Felmentem a tetőtérbe is, ahol a mennyezetet és az impozáns tetőszerkezetet is megcsodálhattam. A biciklimre addig vigyáztak lent. Szép volt és nagyon örültem, hogy mindent megnézhettem. A végén megérkezett a csoport, de a bringámra vigyázó úrral még kint beszélgettünk egy kicsit.
A napnak még korántsem volt vége. Eltekertem a szállásomra, ami közel volt a Sárkány Wellness és Gyógyfürdőhöz. Belépő is járt a szállásomhoz, így le- és kipakolás után átsétáltam. A kuponnal bementem a fürdőbe és azonnal be is jelentkeztem egy masszázsra, sajnos csak másnapra volt időpont. Mivel a nyírbátori pecsét miatt egyébként is egy napot itt töltök, így ez nem volt gond. 14 órás időpontot választottam. Így másnap délelőtt pecsét a múzeumban, városnézés, majd délután újra fürdőzés lett a program. Ma már nem csináltam mást, mint a vízben áztattam és dögönyöztettem magam. Ezért megérte betenni a fürdőnadrágot!
A szállásra késő délután mentem vissza, már alacsonyan járt a nap és nagyon szépek voltak a fények is. A Szénaréti-tavat csodásan világította meg, míg a partján visszasétáltam.
Vacsora után már csak egy dolgom volt. A még mindig nedves GPS-t megszárítani. Erre az éjjeli lámpát használtam. Mivel nem ledes izzó volt benne, így a felé helyezett GPS-t enyhén melegítette. Akku nélkül szépen ki is száradt. Bekapcsolni csak másnap reggel mertem.
A mai nap 61 km-t tekertem.
Kéktúrázom 