Ez egy könnyű napnak ígérkezett: jó időt, napsütést ígértek mára, jó útvonal és látnivalók vártak. Hajnalban még esett, de ez csak a városból kivezető aszfalton volt érzékelhető. Az ünnep miatt üres utakon tekertem reggelim után az ipari park felé. Tegnap idáig megtettem a kék Nyírbátoron belüli szakaszát, így egy centi sem maradt ki.
Hamar beértem Nyírderzsre, ahol egy nagy AK csapattal találkoztam a kocsmánál. Mindenki forró csokit és egyéb meleg italt rendelt a hűvös reggel után. Mivel már jól sütött a nap én inkább levettem egy rétegnyi ruhát. A csapattal picit beszélgettünk, addig a legkisebb tagot, egy 10 év körüli srácot megkértem, hogy dedikálja az AK füzetet a csoport nevében. Rajzolt egy focilabdát is. 🙂
Tőlük tudtam meg, hogy a TTT-n olvasható infó nem igaz a vajai pecsét eltűnéséről. Ők tegnap megtalálták, a kulcs a “szürke kerítés” volt. Ez nagyon jó hír volt! Elköszöntem tőlük, jó utat kívánva és tekertem is tovább észak felé.
Kántorjánosin is áthaladtam, itt van egy kis szakasz, ahol tényleg nincs jelölés, egyszer csak megszűnik a kék az aszfaltos szakaszon, de fordulót/letérést jelző nyíl nincs. A bozótos akácos és a szántóföld határán tekertem át a műútra. Nem vészes. Kiértem a Kántorjánosit Vajával összekötő keskeny, de még ma is egész forgalmas útra. Itt tekertem át az M3 autópálya fölött.
Vaja előtt, a tónál tartottam egy rövid megállót, ezután érkeztem meg a Bombajó élelmiszerboltba. Itt van a pecsét a “szürke kerítés” mögött! Szerencsére május elsején is nyitva voltak, bár kenyér már nem volt (nem én kerestem). Tiszta, rendezett hely, vettem is pár apróságot a kedves hölgytől. Beírtam a TTT fórumra is, hogy pontosan hol található az átköltözés után a bolt (egy házzal volt odébb).
Innen a kastélyhoz mentem. Már jártam itt, de nem lehetett kihagyni. Pont a 10-es nyitásra értem oda. Én ragaszkodtam a cipővédőhöz, mivel a hölgy nem tudta, hogy az SPD cipő alján van egy fém patent is. A lakkozott padlónak nem túl egészséges az SPD kezelés. A múzeum után a kertben is körbejártam. A platán óriási és csodálatos!
Vaján léptem át az 1000 letekert km-t az AK-s túrám alatt, ezt le kellett fotózni! 🙂
Vaja nyugati szélére visszatérve újból északnak vettem az irányt, Rohodon is áthaladtam. A községet elhagyva kicsit nehezebb volt a homokban a tekerés, mivel a birkák által bejárt területen vezetett át az út. Így a homok fel volt lazítva, süppedtek a kerekek (láttam is a juhnyájat). Szerencsére ez nem tartott sokáig. Ezen kívül Nyírkalászig eseménytelen volt az utam. Láttam azt a két kéktúrázót, akik Vaján tőlem kérdezték meg a boltnál, hogy tényleg ott van-e a pecsét. Gyorsan haladtak, míg én a kiállítást néztem.
Beérve a faluba, a kereszteződésben megtaláltam a Tölgyfa presszót és a falára rögzített pecsétet. Két óriási tölgyfáról kapta a hely a nevét, az egész épület eltörpül alattuk. Nem messze volt a Nyírkarász-Garay vár, ahol egy teljesen jól kivehető földvár helyreállított nyomait néztem meg. Az árok teljesen körbeveszi a kis vár alapterületét. Persze semmilyen építmény maradványa nincs már meg, csak egy szobor áll ott.
Egy kis aszfalt és egy kis terepezés után begurultam Gyulaházára, Farkas Bertalan szülőfalujába. A kicsit szegényes, olyan szocreál kiállítást azért megnéztem. Mókás a nagy MIG az iskola udvarán. A pecsétet egy elhagyatott sörfőzde teraszán volt. Itt öltöztem át rövid bringás nadrágba, mert már igencsak melegem volt.
Anarcsig újból aszfalt következett, az itt található Czóbel-kúria parkját megnéztem. Van itt tó és kis hidak is, nagyon szép, hangulatos hely. Sajnos a kúria hétvégén zárva volt (mikor is mennek oda a turisták?).
Innen Kisvárdáig kerékpárúton haladtam, micsoda luxus! Félúton találkoztam egy nagy hátizsákot cipelő hölggyel. Láttam a facebook AK csoportban korábban, így ismerős volt. Hétvégén indult az ellenkező irányból. Kicsit beszélgettünk, kaptam egy jó tanácsot is kisvárdai étkezést illetően. Elbúcsúztunk és mindketten folytattuk az utunkat. Innen is jó túrázást kívánok Ágnes! 🙂
Kisvárdán az első célpontom a vasútállomás volt, ami kis kerülő volt a felüljáró után, de pecsét kérdésben biztosra mentem. Persze megvolt a másik is, de erről később. Áttekertem a városon, a kék bevitt a belvárosba, ahol – talán sétáló utcán – óriási buli volt. Színpad, mindenki evett, ivott, a fagyisoknál kilométeres sorok kígyóztak. Fiatal lányok bámulták a bazi nagy motorral érkezett vagányokat, szóval zajlott az élet ezerrel. Ezt a szakaszt gyorsan magam mögött hagytam, a Rétközi Múzeum is csak kívülről tudtam megnézni. A csend nekem jobban tetszett.
A várnál és a várfürdőnél lényegesen kevesebben voltak. A felújítás miatt a fürdő körüli ideiglenes kerítésre helyezték át (fejjel lefelé) a másik itteni pecsétet. Erről szóltam is a biztonsági őrnek, aki érdeklődve jelent meg. Tud róla, szólt is már róla az illetékesnek…
Enni a Camping Sörözőben kértem. A babgulyásuk finom és tartalmas volt. Ezt egy helyi lakos ajánlása alapján választottam, nem bántam meg. Két sörrel később már tekertem is a TESCO mellett ki a városból.
Innen egy hangulatos csatorna mellett haladtam Rétközberencsig. Itt egy lustálkodó kutyát úgy megleptem, hogy ijedtében kiugatta a tüdejét, amíg mellettem szaladt. Bocsi! 🙂
Tiszakanyárig és a mai utolsó kocsmás pecsétig még hátravolt egy kis terep. Erdők, szántók között kanyargott az út. A kicsi ivó kerítésén volt a doboz, így épp csak beköszöntem és már tekertem is tovább a szállásom felé.
Előtte még megnéztem a kis település látnivalóit. Takaros kis parkot alakítottak ki a hét vezér fából kifaragott figurájával. A fű műgonddal volt lenyírva. Frissnek hatott minden.
Szállásomat még napközben felhívtam, meglepetésemre nem tudtak rólam. Mint kiderült, csak tévedés volt. Szeretettel vártak, szuper helyem volt.
Bejelentkezés és lepakolás után még eltekertem a kisvasúthoz, majd a Tisza partjára is, hihetetlen, hogy újra a partján állok!
Az üdülőtelep csendes volt, de látszott, hogy itt nyáron nagy élet van. Innen az aszfaltos töltésen tekertem vissza a szállásom felé. A biciklit bent, biztonságos helyen tudtam elzárni.
Ez is tartalmas nap volt, sok látnivalóval! Úgy tapasztaltam, hogy azok, akik gyalog teljesítik a túrát sok érdekes helyet kihagynak, mivel “távol” van. Ezért is jó az AK biciklivel.
Ma 85,5 km-t tekertem.
Kéktúrázom 