Reggel időben és frissen ébredtem. Már este átpakoltam mindent, hiszen ma nem bringás ruhában utazom. Az időjósok felhőszakadást vizionáltak az egész országra, amiből – szerencsére – nem lett semmi. Ezt akkor még nem tudtam, így még az esőnadrágom is elő volt készítve.
A vonat indulása előtt 40 perccel kint voltam az állomáson. Az előző napon megérdeklődött helyen vettem magamnak reggelit, innivalót és – ha jól emlékszem – egy kávét is kértem. A vonat kellemes meglepetés volt. Nem kellett a bringát a magas vagonba egy szűk ajtón beemelni, pedig ilyesmit mondott tegnap a pénztáros. Volt külön kerékpárok számára kijelölt rész, felhajtható ülésekkel. Ide szépen tudtam rögzíteni a bringát gumipókkal. Én a vagon másik részében ültem le a csomagokkal együtt. Innen ráláttam a bringára. 7:48-kor indult a vonat és végig pontosan haladt.
Sajnos csak Hatvanig lehetett szállítani kerékpárt, mivel a Budapestig hátralévő szakaszt felújítják, még a síneket is felszedték. Így a tervem az volt, hogy áttekerek Gödöllőre, majd onnan HÉV-vel megyek az Örsig, onnan pedig már csak egy kis gurulás és otthon is vagyok. Ez így is lett. Tura, Vácszentlászló és Valkó érintésével, 32 km megtétele és egy jókora domb megmászása után értem el a HÉV-et. Az emelkedő nem esett túl jól. Sok autó is száguldozott az úton, szerencsére csak egy döntött úgy, hogy centizget engem. Megterhelő is a kormányt 4 ezredfokkal elfordítani! A gyilkossági kísérletnek is minősíthető manőver sokkal kényelmesebb. No comment.
Az emelkedőn elment mellettem egy – ránézésre 5 kg-os – bringával egy pasas. Nagyon nehezen előzött le, és tőlem 100-150 méterre eltávolodva meg is állt a távolság növekedése. Ez azért kicsit jólesett. 🙂 Bár gondolom, hogy nem ezek voltak az első kilométerei ma.
Gödöllőn megküzdöttem az automatával, alig akarta bevenni az érintéseimet. Végül minden szükséges jegyet megvettem (3 féle kell: jegy, kiegészítő és egy a bringának). Itt pénztár nincs, legalábbis én nem láttam. A HÉV-en majdnem elaludtam a zötykölődő vagonban. Mivel fogni kellett a biciklit, így a csomagokra borultam. Itt már hét ágra sütött a nap, jó meleg volt a vagonban. Beérve az Örs vezér térre, igyekeznem kellett a leszállással.
A városon át már észre sem vettem, hogy 8 km-t tekertem. Úgy tűnt, mintha csak a közértig tekertem volna el. Jólesett a napsütés. A város levegője viszont erősen mellbevágó volt a kéthétnyi szabadban töltött idő után. Welcome home!
Kéktúrázom 